Idén, január elsején kezdtük el a régóta várt itthoni komposztálás művészetét. A karácsonyi összegyűjtött, bedobozolt zöldség-gyümölcs maradék

tökéletes kezdésnek bizonyult.

Mint minden kezdőnél, nálunk is kérdések garmadája volt a fejünkben, de nem gondolkodtunk sokat, nekivágtunk.

 

A Compot kiskönyvét elolvastuk (vásárlói tájékoztató – ami jár a compotoz), emlékezetünkbe véstünk pár fontos szabályt,- úgy mint, hogy a krumpli-hagymahéj nehezebben bomlik le, vagy, hogy ne

legyen túl nedves a föld, mert az is kontraproduktív – , majd egy nagy lélegzetvétellel mi is beléptünk a tudatos fiatalok közösségébe. 

Nehéz kiemelnem, milyen szinten és hányféle hasznosítása miatt tetszik az itthoni komposztálás, de ami most nagyon motivál, az a tavasz közeledte. 

Várom, hogy végre elkezdjem bent csíráztatni a magokat, amiket majd szépen balkonkertészetté varászolok a nyár folyamán, amihez óriási kincs lesz

a termőföld, ami a komposztunkból majd rendelkezésünkre áll. 

 

De addig is, hetente egyszer „etetjük” kedvenc komposztunkat. Néha már tényleg úgy érezzük, egy kis élőlény lakna velünk, aki ugyanúgy eszik, mint mi,

sőt, amit mi már nem ennénk meg növényi maradék, azt ő örömmel fogyasztja. Hálának jeléül pedig kellemes föld illat lengi körül.

 

Mindig élmény belesni a sötétben zajló folyamatokba, ahogy a mikroorganizmusok fejlődnek, változnak. Minden átalakulóban van, színek, formák váltogatják egymást.

És néha kincsekre is lelünk. A komposztba került magok némelyike csírázik, szinte pofátlanul kicsattannak az egészségtől. Ekkor tudjuk, hogy minden rendben van. 🙂